„Mondd, Te mit választanál?”, avagy a továbbtanulás dilemmái

A „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre egészen addig játszi könnyedséggel tudjuk megadni a választ, amíg a gyerekkor – ideális esetben – gondtalansága vesz minket körül, s valószínűleg a kellő határozottsággal odavetett „állatorvos”, „tűzoltó”, „világsztár” válaszoknak később nem lesz komoly számonkérője.

A helyzet akkor kezd sokak számára szorító lenni, amikor elérkeznek a kötelező 8 osztály végére, s ha még nem is körvonalazódott kristálytisztán, mi lesz a jövőbeli szakmájuk, azért mégis valamilyen irányt ki kell jelölni a középiskola típusának megválasztásával. Ebben az életkorban ez leginkább a családnak szokott nagyobb fejtörést okozni, hisz a kamaszkor közepén sok fiatalnak a pályaválasztás nem tartozik a legégetőbb gondjai közé, s 14-15 évesen azt gondolom nem is róható fel nekik, ha nem határozottak az elképzeléseik. Persze vannak olyanok is, akik a 8 év alatt jól látták, mi az, ami megy nekik és szívesen foglalkoznak vele, így számukra nyilván könnyebb ezt a döntést meghozni. Ők ilyen szempontból a szerencsésebbek közé tartoznak.  

A középiskola vége felé azonban már mind a fiatalnak, mind pedig a családnak komoly kérdéseket vet fel, hogy merre folytatódjon tovább a tanulás. Ekkor ugyanis sok szempontból nagyobb befektetéseket kell vállalni mindenkinek: a szülőknek legfőképp anyagiakat, a fiatalnak pedig fizikálisat és mentálisat egyaránt: el kell szakadnia a szülői háztól, meg kell tanulnia önállónak és önellátónak lennie, ha szükséges, munkát is kell vállalnia és ingáznia, mindezt egy legtöbbször teljesen új környezetben, új oktatási intézményben, ahol az eddigiektől eltérő tanulási rendszerhez, szokásokhoz, tanárokhoz és társakhoz kell alkalmazkodnia. Nem csoda, hogy ez az időszak megterhelő tud lenni azoknak, akiknél még nincs meg a konkrét irány vagy ha a tervezett szak választásával kapcsolatban dilemmáik vannak.

A szülők elsődlegesen nyilván azt szeretnék, ha gyermekük egy olyan szakmát választana, amiből meg tud majd élni, ezért sokszor félve (vagy ellenállással) tekintenek az olyan pályák felé, melyeknél ezt nem látják biztosítottnak, bármennyire is bizonygatja gyermekük az elköteleződést abba az irányba. A választás előtt álló fiatal pedig ott áll a sok forrásból jövő, mindenféle hasznos tanáccsal és persze a maga kétségeivel (elég lesz-e pontszám a bekerüléshez, biztos azzal szeretne-e foglalkozni hosszú távon, ami mellett döntött; stb.), ami a végén azt eredményezi, hogy már maga sem tudja, mit akar.  

A felsőoktatási intézmények nyílt napjai, a pályaorientációs tanácsadások sokszor tudnak közelebb hozni a döntéshez és már számos, ingyenes pályaválasztási teszt áll rendelkezésre a neten is, melyek kiindulásnak jók lehetnek, de inkább csak egyfajta irányt mutatnak, s a döntést nem hozzák meg helyettünk.

Miben tud segítséget nyújtani akkor a pályaorientációs coaching? Egyrészt mivel személyre szabott, az ülések alatt kizárólagos figyelmet kap a segítségért forduló. A beszélgetések során megnézzük, mik a fiatal erősségei, mi(k) iránt érdeklődik, melyek azok a területek, amelyeknél el tudná magát kötelezni. Nagyon fontos azt is feltérképezni, hogy ha vannak bizonytalanságai, azok miből fakadnak, s reálisak-e a továbbtanulással kapcsolatos félelmek vagy pusztán önértékelési problémák állnak a háttérben. Ugyanígy az erőforrásokat is érdemes összegyűjteni, vagyis milyen anyagi és/vagy személyes támogatás szükséges az elképzelt irányhoz, jelen vannak-e most ezek vagy szükséges máshonnan biztosítani őket.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorát vesszük végig, amelyek célja az, hogy az ülések végére legyen egy kijelölt irány és egy annak megvalósítására kidolgozott terv.

Ha úgy érzed, ez hasznos lenne számodra, keress bátran, hogy megbeszélhessük az első találkozó időpontját!

A legkönnyebben itt tudsz elérni:

cwm@maczoedit.hu